- Helloooo! Itt Beck Kinsey, és ez a "Good Morning, Los Angeles!", egyenesen a stúdióból! Kezdésként hallgassuk meg a Maroon 5 új dalát, a One More Night-ot!
-Hello. Itt Marylin Campbell, és ez a kuss legyen Beck Kinsey, egyenesen az ágyamból. Kezdésként kapcsoljuk ki a rádiót.
Lehúztam a fejemről a takarót, és kikapcsoltam az üvöltő rádiót. Belebújtam a papucsomba és a tükröm felé csoszogtam.
-Remek.-mondtam-Megint hogy nézek ki.
A hajam hátrafogtam egy copfba és úgy mentem le reggelizni. A lépcsőn lefele menve belebotlottam pár játékba amit a húgom hagyott ott még két hete. Ez a reggel csak egyre jobb lesz..
-Te, Marylin..-szólt anya.
-Igen, mi az?-kérdeztem a fáradtságtól rekedtes hangon.
-Valami Martin keresett.-mutatott a vezetékes telónkra.-Ki az, és miért hívott?
-Honnan tudjam? Visszahívom.-jelentettem ki és a telónk felé rohantam egy pirítóssal a kezemben. Gyorsan kikerestem a számot a bejövőkből, és tárcsáztam. Közben bementem a fürdőbe, hogy anya még véletlenül se hallgasson ki. Az elővigyázatosság fontos ebben a családban..
-Hallo? Kivel beszélek?-hallatszott egy férfihang pár csöngés után.
-Marylin Campbell vagyok. Ön hívott, és az anyukám vette fel a telefont.-tájékoztattam.
-Ohh, úgy érti Marylin April Campbell?
-Öhm..igen..de az April nevet nem igazán szeretem.-nevettem.
-Pedig igazán szép név!
-Miért hívott?-tértem vissza a témához.
-Csak tájékoztatni akartam, hogy be lett válogatva az X-Faktor válogatásába.-hallottam a hangot, azt a hangot, aki most közölte velem, hogy beválogattak egy tehetségkutató versenybe, amire nem is jelentkeztem. A fekete körömlakkot amit fogdostam időközben ledobtam, és elég nagy hanggal tört szét a fehér padlón. Kifolyt. Anya meg fog ölni..
-Halló? Hallóóó..?? Ott van??-kérdezgetett időközben a hang, akiről időközben teljesen elfeledkeztem.
-Öhm, igen persze...mikor lesz a válogatás?-kérdeztem.
-Május 10., 19:00. De amikor jelentkezett nem olvasta?-csodálkozott a hang.
-Jaj, de igen, persze, csak...tudja, kiment a fejemből, mert nagyon meglepődtem!-nevettem fel jó hangosan, hogy oldjam a belőlem kitöri készülő feszültséget. Vigyázat, Marylin bomba robban...
-Persze, megértem. Most pedig ha nem bánja, leteszem a telefont. Még nagyon sok emberrel kell beszélnem.
-Persze, rendben. Viszont hallásra!-köszöntem el remegő hangon.
-Viszont hallásra.
Egy halk kattanás. Letette a telefont. A fekete körömlakktócsát kikerülve (el ne felejtsem feltörölni..) mentem ki a fürdőből, remegő végtagokkal. Leraktam a telót a helyére és erőltetett mosollyal anyára néztem.
-Anyaa...nem keresett véletlenül Sarah és Dorothy?
-Ó, de, tényleg, ők is kerestek!-kapott a fejéhez.-Azt mondták, miután felébredsz, rögtön menj át hozzájuk..
-..hogy megöljem őket?-kérdeztem halkan.
-Hogy mi?-kérdezte anya felvont szemöldökkel.-Azért, hogy beszélgessetek. Valami fontos ügy, vagy mi. Tudod, nagyon gyorsan és furcsán beszélnek a mai fiatalok..-legyintett.
-Aha, igen, persze. Elmentem. Szia, anya.-öleltem meg gyorsan és rögtön futottam ki az utcára. Futás közben ilyenek jártak a fejemben:
"Ki a csuda nevezett be az X-faktorba engem??"
"És ha kiderül, hogy ki, milyen módon öljem meg?"
"Ajj ne...nem töröltem fel a körömlakkot!!"
Amikor odaértem Sarah-ék házához rögtön megnyomtam a csengőt, és azt hiszem egy kicsit sokáig nyomhattam, mert egy hang azt ordította, hogy "Megyek már, szállj le a csengőről!".
Sarah nyitott ajtót.
-Sziiiaa! Dorothy-val már vártunk!-mosolygott, és ölelésre tárta a kezét.
-Nem. Addig nem ölellek meg, ameddig nem tudom, hogy mi történt.-fontam keresztbe a kezemet.
-Oké, akkor gyere be.-invitált.
Keresztül mentünk a konyhán, felmentünk a lépcsőn, és beértünk Sarah szobájába, ahol Dorothy ült az ágyon. Amikor meglátott, mosolyogva felállt és ő is meg akart ölelni, de ugyanazt mondtam neki, mint Sarah-nak is.
-Jó. Akkor, most ülj le.-mondta Sarah.
Leültem.
-Mi neveztünk be az X-faktorba..-kezdte Dorothy, de nem hagytam, hogy befejezze.
-Úúúúgy tudtam!-ordítottam és csapkodni kezdtem.
-Nyugi, idegbeteg!-állított le Sarah-Hagyd, hogy végigmondjuk!
-Jól van.-nyugodtam le.-De attól még meg fogtok halni.
Nem vették tudomásul az utolsó mondatom, mert teljesen nyugodtan fojtatták. Azt hiszem, nem tudok fenyegetni..
-Azért neveztünk be, mert szerintünk jó hangod van. És ez nagyon nagy lehetőség, mert ha megismernének, még az is lehetne, hogy megnyernéd!-mondta Dorothy.
-Aha, persze! Én, megnyerni...álmomban SE.-jelentettem ki.
-Tudtuk, hogy ez lesz.-mondta Sarah-Ezért valakit idehívtunk.
-Kit??-kérdeztem kitágult szemekkel.-Kicsodát??
A lányok az ajtó felé mutattak és az ajtóban megláttam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése