Amikor reggel felkeltem első dolgom volt, hogy elmenjek Dorothy-hoz. Gyorsan felöltöztem, és lassan lementem a lépcsőn. Közben megpusziltam a húgom homlokát és bekaptam egy müzliszeletet.
-Anyu, elmegyek egy kicsit Dorothy-hoz-álltam anya mellé aki éppen az alma héját vágta le az én kis finnyás húgomnak.
-Oké, ebédre itt vagy!-mondta anya.
Amikor már a cipőmet húztam anya szólt, hogy vegyek spagetti carbonara alapot a boltban, mert hogy az lesz a kaja.
-Pénzt nem akarnál adni?-kérdeztem.
-Jaj, de. Ott van a pulton apró-biccentett a pult felé.
Gyorsan odamentem és elraktam a pénzt a zsebembe.
-Elmentem, sziasztok!-köszöntem és becsaptam az ajtót.
Apa épp akkor állt ki a kocsival, ezért megkértem, hogy rakjon ki Dorothyéknál.
-És, hogy van Dorothy?-kérdezte apa amikor beszálltam mellé.
-Jól, vagyis jobban. A csontja már összeforrt, de még nem táncolhat.
-Kár. Pedig nagyon szeret.
-Tudom-sóhajtottam.-Itt jó lesz ha kiraksz, most jut eszembe, hogy még boltba is kell mennem.
-Oké-mondta apa.
A boltban keresgélve egyrészt azt vettem észre, hogy csak egy spagetti carbonara alap van, másrészt, hogy a falon egy TV van. Amiben az X-faktor ment. Már elkezdődött a válogatás. Gyorsan elfordítottam a fejemet és a zacskókat kezdtem tanulmányozni. Hol lehet még egy? Valahol kell lennie egynek...
"Simon Cowell, LA, Britney Spears és Demi Lovato már el is kezdték a zsűrizést."
Hol az a hülye alappor? Még a neve is hülye.
"A tegnapi napból mutatunk meg részleteket."
Miért ma eszünk carbonarát? Nem is kívánom!
"Sajnálom, de nemet kell, hogy mondjak."
"Nekem sem tetszett nagyon. Nem."
"Talán majd jövőre, most még nem."
"Te nem ide való vagy, sajnos nem."
Megtaláltam. Mit keresett a Chilis babnál? Nem is hasonlít a nevük!
Gyorsan kifizettem és kirohantam a boltból. Az előbb elhangzott szavak jártak a fejemben, az a sok nem, és Demi mondata "Talán majd jövőre, most még nem."
És ha nekem is ezt mondják? Ha kiröhögnek? Ha feltesznek a YouTube-ra azzal a videócímmel, hogy: Azt hitte, sikerülhet neki! Micsoda egy hülye!
Nem akarom ezt átélni, nem, nem, nem!
-Marylin? Te vagy az? Már megint lógsz a csengőn!-hallottam Dorothy hangját, és akkor vettem csak észre, hogy az ajtójuk előtt állok és a csengőjüket nyomom. Rögtön el is engedtem.
-Jaj, bocsi...elgondolkoztam-sütöttem le a szemem- Hogy van a karod?
-Jól, köszi..de te jól vagy?-fürkészett. Utálom amikor megérzi, hogy valami bajom van!
-Nem, nem vagyok!-fakadtam ki-Félek! Nagyon félek!-mondtam és majdnem sírva fakadtam.
-Mitől? Az X-faktortól? Attól nem kell félned! Demi is megmondta!-próbált jobb kedvre deríteni. De nem tudott.
-Lehet. De én akkor is félek.-temettem az arcom a tenyerembe. Azután hirtelen Dorothyra néztem.
-Mi az?-kérdezte egy kicsit ijedten, mivel elég hevesen néztem rá.
-Lemondom!-mosolyogtam.-Nem fogok elmenni! Nem fogok félni! Nem nevetnek ki!
-Nem, Marylin, te nem vagy normális! Nem nevetnek ki, higgy nekem!-próbált megállítani Dorothy, de én már rohantam is a telefonommal a kezembe.
Otthon gyorsan odaadtam anyának az alapporokat, és megmondtam neki, hogy valami dolgom van.
Pedig nem volt. Csak valami üres helyre akartam menni.
Már vagy öt perce mehettem, amikor hirtelen megcsörrent a telóm.
Értelmetlenül kezdtem el bámulni a képernyőt, és döbbenten álltam meg az út közepén.
Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése