Ma, mivel egyáltalán nem nyugodt körülmények között indultunk ruhára vadászni, 15 perc alatt odaértünk.
Rögtön az első boltba bementünk (ami a H&M volt), de ott elég fura ruhák voltak.
Például volt ott egy csipkés boleró, amit elneveztünk menyasszonyi pulcsinak. Mégis, ki venne ilyet?!
Nem idéztünk ott túl sokáig, mert nem ez bizonyult a megfelelő boltnak.
Pár bolttal arrébb volt a zara, ahol ugyancsak nem találtunk semmit, pedig elég nagy hévvel kerestük.
Egy idő után annyira meguntam a keresgélést, hogy a Terranova-ban (ahova időközben átmentünk) a ruhákat össze-vissza tologatva kérdeztem azt (azt hiszem magamtól..), hogy "Hol van? Hol van?"
Az eladók elég furán néztek rám, de nem nagyon érdekelt. Meg kellett találnunk A Ruhát. Nagybetűvel.
Amit vagy a 100. boltban találtunk meg, a New Yorkerben.
Amikor hazaértünk, Demit a konyhánkban találtuk, és éppen egy újságot lapozgatott. Az érkezésünkre összecsukta az újságot és odajött hozzánk.
-Na? Megvettétek?-kérdezte izgatottan.
-Aha.-mosolyogtam és felemeltem a New Yorkeres zacskóm.
-Muti!-sürgetett, mire kivettem a ruhám. Demi arca felragyogott, látszott, hogy tetszik neki.
-Hű, ezt még én is felhúznám!-nézte a ruhám-Jut eszembe, kérem vissza a kártyám!-mondta.
-Ja, tényleg. Itt van, bocs.-szedtem ki a pénztárcámból, és odaadtam neki.
-Köszönöm. Szerintem menjünk fel. Marylin megmutatja nekem, hogy hol áll neki ez a ruha, mi meg keresünk neked egy dalt.-mondta Demi.
-Oké.-mondtam, és már szaladtam fel az emeleti fürdőbe.
Amikor sikeresen felhúztam a ruhát (egy kis gondom volt a hátán lévő cipzárral), berohantam a szobámba, ahol a többiek a gép előtt ültek és lázasan keresték a dalom.
-Hahó, itt vagyok!-emeltem fel a kezem, mire nagy nehezen rám néztek.
-Azta! Nagyon jól áll!-bólogatott Demi.-Kerestünk neked dalt..
-..de nem találtunk semmit.-fejezte be Demi mondatát Sarah.
-Én nem adhatok esetleg tippeket?-nevettem fel. Azért mégiscsak én éneklek...
-Ó, de, tényleg!-nevetett Dorothy.
-Oké. Akkor...nagyon szeretem Train-től a Drive By-t.
-Hmm..az jó..tudod gitáron?-kérdezte Demi.
-Hát persze.-mondtam büszkén.
-De még mennyire...egész nap gitározik.-mondta Sarah.
-Hé, mert szeretek!-mondtam sértetten.
-Oké, nem úgy értettem.-mondta Sarah mosolyogva.
-Hahó, most dalt keresünk!-mondta Dorothy.-Hagyjátok abba.
-Gitározd el nekünk.-mondta Demi.- És akkor megmondjuk, hogy jó-e.
-Oké.-vontam meg a vállam. Odamentem az ágyam melletti sarokba, ahol a gitárom tartottam. Kiszedtem a tokjából, és végigpengettem a hat hangot, hogy nem hamisak-e. Nem voltak. Ahhoz túl gyakran játszottam rajtuk.
Az ölembe raktam a gitárom, és a lányokra néztem.
-Kezdhetem?-kérdeztem.
-Persze.-mondták mindhárman.
És elkezdtem.
De Demi még a refrén előtt leállított.
-Nem, nem. Ez így nem lesz j.-rázta meg a fejét.- Nagyon halkan énekelsz és fejhangon. Énekelj torokból. Az sokkal jobb lesz.-jelentette ki.
Újrakezdtem és ezúttal torokból énekeltem. Tényleg jobban hangzott, érőteljesebb volt, és nem csúsztam el a magas hangoknál
-Így kell ezt!-mosolygott Demi amikor befejeztem.-Ezt fogod énekelni.-jelentette ki.
-Ha ezt énekled...mindenki igent fog mondani.-mondta Sarah.
-Igen!-mondta Dorothy.- De most mennem kell hip hop-ra, bocsi!-nézett ránk, és gyorsan magához kapta a cuccait.-Marylin, nagyon ügyes vagym és ha sokat gyakorolsz, még ügyesebb leszel!-ölelt meg.
-Ebben egyetértek.-mondta Sarah.
-Én is.-bólogatott Demi.- Dorothy, te jársz hip-hop-ra?-érdeklődött.
-Igen.-mosolygott-Nagyon szeretem.
-És ügyes is vagy!-tettem hozzá.
-Az azért túlzás.-legyintett Dorothy.
-Ne izélj már! Tényleg ügyes vagy!-mondta Sarah.
-Majd egyszer táncolhatnál nekem.-mondta Demi.- Kíváncsi vagyok.
-Oké.-egyezett bele Dorothy.- De most tényleg megyek! Még elkések. Sziasztok!-köszönt el tőlünk, majd kirohant az ajtón. Rögtön utána egy sikolyt hallottunk a lépcső felől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése